A Vörös-tenger Ridley Scottnál bizony nem fog ketté válni

Exodus: Istenek és királyok (angol-amerikai kalandfilm, 2014)
Eredeti cím: Exodus: Gods and Kings

Rendezte: Ridley Scott

Forgatókönyv: Adam Cooper, Bill Collage, Jeffrey Caine, Steven Zaillian

Fényképezte: Dariusz Wolski

Zene: Alberto Iglesias

Szereplők: Christian Bale, Joel Edgerton, John Torturro, Sigourney Weaver, Ben Kingsley, Arron Paul

Költségvetés: 140 millió dollár

|150 perc|

Bátor az a filmkészítő, aki olyan témát mert bemutatni a nézőknek, amit minimum nagy vonalakban szinte mindenki ismer. Akik élvezték James Cameron Titanic moziját, vélhetően azokat sem az sokkolta, hogy bizony az óriás hajó nem fog eljutni New Yorkba, de lehetne még jó pár példát sorolni.
Szóval nem kis dolog valamit olyan köntösbe bújtatni, hogy az a történet ismerete miatt mégis lekösse az emberek figyelmét.
Még egy ok amiért tisztelem Ridley Scott rendezőzsenit, hogy ezúttal ő próbálkozott valami hasonlóval, és ahogy megszokhattuk, kicsit másképp, mint mások.

Mózes története egy ateista szemével.
A rendező ugyanis mindig is hangoztatta, hogy tőle bizony olyan messze áll az Istenhit, mint Makó Jeruzsálemtől (hogy stílszerű legyek). Ettől függetlenül tisztelettel nyúlt a bibliai témához, csak annyit csavart rajta, hogy próbálta azt a realitás talaján tartani, és amire lehetett keresni természetes magyarázatot.

Ami a cselekményt alaphelyzetét illeti az ott veszi kezdetét, hogy Mózes és II. Ramszesz felnőtt hadvezérek, a fáraó jobb kezei. Ramszesz örökli a trónt, Mózes pedig, mint tanácsadó maradna mellette, ám mint tudjuk ez az "idill" nem sokáig marad majd meg.
Sajnos a legnagyobb hiányérzetet én pont abban találtam, hogy a 2 főszereplő viszonyát nem tudták olyan mélységre leásni, ami a film alappillére kellett volna, hogy legyen érzésem szerint. A testvérből legnagyobb ellenséggé válás folyamata csak olyan ímmel-ámmal van bemutatva. Pedig a 2 és fél órás játékidőben elvárható lett volna ezt egy kicsit árnyaltabban kivesézni.

A monumentalitás viszont telitalálat, a költségvetés 140 milliója mind ott van a vásznon. Kapunk grandiózus csatajeleneteket, gyönyörűen felépített díszleteket és elsőosztályú CGi effekteket egyaránt. A látványra tehát nem lehet panasz, sőt a 10 csapás még kellően kreatívra is sikerült, nem beszélve a nagyszerű tengernél zajló jelenetekre.

A színészi játék szinte teljes egészében a Mózest megformáló Christian Bale-re van kihegyezve, aki szokásához híven most sem okoz csalódást. Az ő karakterébe vitték bele a legtöbb változtatást a korábban bemutatott filmekhez képest. Bale Mózesét nem lehet eldönteni, hogy őrült-e, vagy sem. Ez a kettősség pedig végig jelen van, ami a film talán legnagyobb erénye.

A másik kulcskaraktert alakító Joel Edgerton elsőre picit fura választásnak tűnhet, mert ahhoz, hogy hasonlítson egy egyiptomi fáraóhoz szinte teljesen meg kellett őt változtatni. Sok barnító(aranysárgító) fogyott el miatta a forgatás során az biztos. De, ha ettől elvonatkoztatunk, akkor őt is meg lehet dicsérni, hitelesen alakított, különösen a Bale nélküli jeleneteket uralta, mert mikor együtt voltak a vásznon ott azért simán ellopta a show-t az egykori Batman.

Viszont, ami a mellékszerepeket illeti, totálisan elpocsékolják benne szinte az összes neves színész. Kezdve itt Ben Kingsley-vel, Aaron Paulon egészen Sigourney Waeverig. Méltatlan módon perceket kapnak a vásznon, mindenféle emlékezetes megnyilvánulás nélkül. Borzasztó pocséklás.

Egyedül John Torturro járt egy fokkal jobban, ő picivel több időt és szöveget kapott. A részemről öröm volt őt látni fáraó szerepben is.

Összességében egy valamennyire egyedi bibliai feldolgozást kapunk Ridley Scottól, ami viszont az adott tematikájú alkotások közül egyáltalán nem fog kiemelkedni, maximum a látványvilágában.

Viszont, mint kalandfilm kellően szórakoztató, csak az a katartikus élmény hiányzik belőle, ami a Gladiátorban megvolt.

Értékelés: 10/7

Megosztás a facebookon