George Clooney ismét összeszed egy csapatot

Műkincsvadászok (amerikai, német háborús film, 2013)
Eredeti cím: The Monuments Men

Rendezte: George Clooney

Forgatókönyv: Grant Heslov, George Clooney

Fényképezte: Phedon Papamichael

Zene: Alexandre Desplat

Szereplők: George Clooney, Matt Damon, Bill Murray, Cate Blanchett, John Goodman, Jean Dujardin, Bob Balaban

Költségvetés: 70 millió dollár

118 perc

 

George Clooney ötödik rendezése rávilágít arra, hogy Hollywood egyik legnagyobb csillaga is mellé tud nyúlni. A Műkincsvadászok alaphelyzetében pedig hatalmas potenciál rejlett, amit nem sikerült(vagy csak nagyon picit) kihasználni.

Az Ocean's filmekhez hasonlóan ezúttal is összeszedett egy kiváló nevekből álló csapatot a sármos ősz színész, ám a 2. Világháborús környezetben ez közel sem működik olyan jól, mint azt elsőre gondolnánk. A sztori igaz történeten alapul, de mivel az előadása eléggé bárgyú ez a végére teljesen hideged hagyja majd az embert. Ezzel még nem is lenne nagy baj, mivel ez nem egy háborús dráma, sokkal inkább egy komédia szeretne lenni. A gond az, hogy ezen a téren is elhasal a mozi, mivel a témával nem mer eléggé viccesen bánni, komolyan venni viszont szintén nem lehet, így pedig a 2 szék között a padlóra huppan le a Műkincsvadászok.

A csapat elindul, hogy a háború sújtotta Európában a lehető legtöbb és legfontosabb művészi értékeket kimentsék, hogy azok ne vesszenek el az utókor számára. A 7 tagú team (aminek később a Cate Blanchett által alakított hölgy is besegít) szétszóródik hát, hogy több helyszínen védjék a kultúra megsemmisülését. Ebből azonban mi vajmi keveset látunk, mert a jelenetek igazán úgy hatnak, mintha random lennének lepakolna, semmilyen kohézió nincs közöttünk, a legtöbbet nyugodtan felcserélhetnénk, akkor sem változtatna a cselekmény menetén. A cselekmény pedig nagyon komótosan, és elég unalmasan épül fel.

A drámai részek sem igazán érik el a kívánt hatásukat, ugyanis hiába a tényleg kedvelt és kiváló színészek, ha nem sikerül őket sem kellően bemutatni, sem pedig megkedveltetni igazán. Ám azt el kell ismerni, hogy az öreg rókákat azért egy-két tényleg jól megírt dialógus és helyzetkomikum közben öröm nézni, főleg katonaruhában. Különösen igaz el John Goodmanre és Bill Murrayre. Főleg utóbbi az, aki az utánozhatatlan fapofájával legalább néha mosolyt tud csalni az ember szájára. Igazából a többiekre sem lehet egy rossz szavunk sem, talán egyedül pont az író-rendező és főszereplő Clooney az, aki picit unottan hatott a társaihoz képest.

A jelenetek között, mivel közel 2 órás filmről van szó, természetesen ilyen gárdával törvényszerű, hogy akadjon azért több jól sikerült rész is, ami igaz is, de nagy kár, hogy ez a film maximum 30%-át teszi ki. Ami menti még a menthetőt az a kiváló francia zeneszerző, Alexandre Desplat muzsikája. Nagy kár, hogy a kiváló drámai, illetve játékosabb dallamai mögött a képek még silányabbnak tűnnek sok esetben.
George Clooneyban természetesen nem ingott meg a bizalmam ettől a félresiklástól, melynek akad pár jó pillanata, mit öröm nézni, de túlnyomó részt unalmas, hatásvadász és kicsit sem elgondolkodtató. Pedig egy ilyen téma igazán megérdemelte volna ezt.

Értékelés: 10/4.5

Megosztás a facebookon