Adják vissza Peter Jacksont!

A hobbit: Az öt sereg csatája (új-zélandi-amerikai fantasy-kalandfilm, 2014)
Eredeti cím: The Hobbit: The Battle of the Five Armires

Rendezte: Peter Jackson

Forgatókönyv: Fran Falsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro

Fényképezte: Andrew Lesnie

Zene: Howard Shore

Szereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage, Luke Evans, Orlando Bloom, Cate Blanchett, Hugo Weaving, Ian Holm, Benedict Cumberbatch, Evangeline Lilly, Graham McTavish

Költségvetés: 250 millió dollár

|142 perc|

A neves új-zélandi direktor talán ott hibázta a legnagyobbat, hogy engedett a hollywoodi nagykutyáknak és belement, hogy 2 rész helyett trilógiát készítsen a Gyűrűk Urához képest nyúlfarknyi Hobbitból.

Azt senki (még maguk az alkotók) sem várta, hogy a "Szent Trilógia" nyomába érhet majd az új hármas, ám mikor a szakállas mester az előzetes terveivel ellentétben mégiscsak elvállalta, hogy levezényli Bilbó kalandjait is az némi bizakodásra adott okot, ám a gond az, hogy ez a Peter Jackson nem az a Peter Jackson, hanem annak egy elkurvult változata.
No, de most lássuk, hogy sikerült A Hobbit záró epizódja.

Az öt sereg csatája bitang erős kezdéssel bír, és ott veszi fel a fonalat, ahol a 2. rész abbahagyta, vagyis Smaug indul, hogy lángba borítsa Tóvárost. Az első 20 perc mondhatni tökéletes. Lélegzetelállító a látvány, dinamikusak az akciók és, ami a legfontosabb hangulatos és izgalmas is. Aztán jön a főcím és onnan folyamatosan zuhan a film minősége. Ahogy halad előre a játékidő (ami a 6 rész közül a legrövidebb egyébként) úgy romlik el szinte minden, ami csak elromolhat. A végére pedig, ha nem is totális csődbe, de elég mélyre zuhan az összkép.

A szereplőkért szinte képtelenség izgulni. Az írók képtelenek voltak közel hozni a nézőhöz a karaktereket 1-2 kivételtől eltekintve.

A törpök nagy része az egész szériába gyakorlatilag statiszta szerepkörben mozog végig. Mennek a többiek után, mint a birkák totálisan funkció nélkül. Akikből egy picit többet kapunk azok meg többnyire vagy nyálasak, vagy sablonosak.
Thorin viszont jobb, mint valaha. Az őrületének a már-már horrorfilmes elemekkel operáló árnyalt bemutatása némi reményt ad nekünk, hogy maradt még valami abból a Peter Jacksonból, akinek annó' a kultikus Hullajót is köszönhettük. Smaug tombolása mellett ezek a részek a film legerősebb pillanatai.

Bilbó és Gandalf sokszor teljesen eltűnnek és a háttérbe szorulnak, sajnos. Helyettük az emberek élére álló Bard és Legolas kap több teret.
Valamint olyan borzasztóan idegesítő figura, mint a Tóváros legnagyobb seggnyalója, akit gondolom a poénok forrásának szántak, ám olyan szinten gyerekes és vérlázítóan idegesítő, hogy inkább csak kínomban tudtam rajta mosolyogni és a fejem rázni, mert már nekem volt ciki amit láttam.

No, de majd jön a hatalmas csinnadrattával beharangozott csata és az legalább majd jól kényezteti legalább a szem és fül érzékszerveimet.

Én naiv, nem is tévedhettem volna nagyobbat. A csata is vérlázítóan gyenge!
Egyszerűen semmi emlékezetes momentum nincs benne. Mindent láttunk már, amit itt, csak valahogy mindent sokkal jobban, mint itt. Unalomba fulladó ork mészárlássá silányul az égész.

Sokszor olyan érzésem volt, mintha videó játékot látnék, különösen, hogy sok helyen még a CGi minősége sem érte el azt a szintet, amit egy 250 milliós költségvetésű mozitól elvárna az ember.
Amikor például Orlando "szőkeherceg" Bloom úgy ugrált a köveken, mint egy SuperMario figura egyenesen botrányos és nevetséges volt.
De nem akarok igazságtalan lenni, mert a valóban epikus hosszúságú csatában tényleg vannak nagyon jó és kreatív megoldások is. Ez elsősorban a 1 vs 1 harcokban jelenik meg, különösen a Thorin és Azog összecsapása, ami kifejezetten élményszámba ment.

A drámainak szánt jelenetekkel ismét csak gond volt, mivel nem lehet igazán izgulni a szereplőkért, így kulcsfontosságúnak szánt hősies halálok sem váltottak ki belőlem semmiféle "összeszorul a torkom", vagy hasonló érzelmeket. Ebben a zenét is bőven ludasnak érzem, ami a 6 rész alapján is magasan a leggyengébb. Sehol nincsenek olyan taktusok, amiket később fejből tudnék dúdolni, vagy, amik segítenének a hangulatot megteremteni bármilyen irányba.

Az összképet figyelembe véve ez gyakorlatilag mindenre igaz a film esetében. Nem, csak A Gyűrűk Urához képest gyengébb mindennél Az öt sereg csatája, de A Hobbit trilógiának is toronymagasan a leggyengébb darabja, ami minden csak nem méltó (lezárás)"összekötés" a két mű között.

Peter Jackson, ez az egykoron zseninek tartott filmes pedig képes volt a pénzszerzés oltárán feláldozni művészi vénáját és egy szimpla iparossá silányult, mellyel a rajongói körében is igencsak megtépázta ezzel a hírnevét.
Persze a tömérdek zsetonnak örülhet majd a stúdióval együtt, mert hiába a roppant negatív vízhangja a filmnek, ha a bevételek egyértelműen azt mutatják, hogy ez is kasszasiker lett.
Én viszont (vélhetően sokakkal egyetemben) bízom benne, hogy láthatjuk még művész Peter Jacksont is, mert, ha minden igaz azt nyilatkozta, hogy most egy darabig nem szeretne nagyszabású hollywoodi filmet forgatni.
Kérem vissza az IGAZI Peter Jacksont!

Értékelés: 10/5.5

 

Megosztás a facebookon

A Vörös-tenger Ridley Scottnál bizony nem fog ketté válni

Exodus: Istenek és királyok (angol-amerikai kalandfilm, 2014)
Eredeti cím: Exodus: Gods and Kings

Rendezte: Ridley Scott

Forgatókönyv: Adam Cooper, Bill Collage, Jeffrey Caine, Steven Zaillian

Fényképezte: Dariusz Wolski

Zene: Alberto Iglesias

Szereplők: Christian Bale, Joel Edgerton, John Torturro, Sigourney Weaver, Ben Kingsley, Arron Paul

Költségvetés: 140 millió dollár

|150 perc|

Bátor az a filmkészítő, aki olyan témát mert bemutatni a nézőknek, amit minimum nagy vonalakban szinte mindenki ismer. Akik élvezték James Cameron Titanic moziját, vélhetően azokat sem az sokkolta, hogy bizony az óriás hajó nem fog eljutni New Yorkba, de lehetne még jó pár példát sorolni.
Szóval nem kis dolog valamit olyan köntösbe bújtatni, hogy az a történet ismerete miatt mégis lekösse az emberek figyelmét.
Még egy ok amiért tisztelem Ridley Scott rendezőzsenit, hogy ezúttal ő próbálkozott valami hasonlóval, és ahogy megszokhattuk, kicsit másképp, mint mások.

Mózes története egy ateista szemével.
A rendező ugyanis mindig is hangoztatta, hogy tőle bizony olyan messze áll az Istenhit, mint Makó Jeruzsálemtől (hogy stílszerű legyek). Ettől függetlenül tisztelettel nyúlt a bibliai témához, csak annyit csavart rajta, hogy próbálta azt a realitás talaján tartani, és amire lehetett keresni természetes magyarázatot.

Ami a cselekményt alaphelyzetét illeti az ott veszi kezdetét, hogy Mózes és II. Ramszesz felnőtt hadvezérek, a fáraó jobb kezei. Ramszesz örökli a trónt, Mózes pedig, mint tanácsadó maradna mellette, ám mint tudjuk ez az "idill" nem sokáig marad majd meg.
Sajnos a legnagyobb hiányérzetet én pont abban találtam, hogy a 2 főszereplő viszonyát nem tudták olyan mélységre leásni, ami a film alappillére kellett volna, hogy legyen érzésem szerint. A testvérből legnagyobb ellenséggé válás folyamata csak olyan ímmel-ámmal van bemutatva. Pedig a 2 és fél órás játékidőben elvárható lett volna ezt egy kicsit árnyaltabban kivesézni.

A monumentalitás viszont telitalálat, a költségvetés 140 milliója mind ott van a vásznon. Kapunk grandiózus csatajeleneteket, gyönyörűen felépített díszleteket és elsőosztályú CGi effekteket egyaránt. A látványra tehát nem lehet panasz, sőt a 10 csapás még kellően kreatívra is sikerült, nem beszélve a nagyszerű tengernél zajló jelenetekre.

A színészi játék szinte teljes egészében a Mózest megformáló Christian Bale-re van kihegyezve, aki szokásához híven most sem okoz csalódást. Az ő karakterébe vitték bele a legtöbb változtatást a korábban bemutatott filmekhez képest. Bale Mózesét nem lehet eldönteni, hogy őrült-e, vagy sem. Ez a kettősség pedig végig jelen van, ami a film talán legnagyobb erénye.

A másik kulcskaraktert alakító Joel Edgerton elsőre picit fura választásnak tűnhet, mert ahhoz, hogy hasonlítson egy egyiptomi fáraóhoz szinte teljesen meg kellett őt változtatni. Sok barnító(aranysárgító) fogyott el miatta a forgatás során az biztos. De, ha ettől elvonatkoztatunk, akkor őt is meg lehet dicsérni, hitelesen alakított, különösen a Bale nélküli jeleneteket uralta, mert mikor együtt voltak a vásznon ott azért simán ellopta a show-t az egykori Batman.

Viszont, ami a mellékszerepeket illeti, totálisan elpocsékolják benne szinte az összes neves színész. Kezdve itt Ben Kingsley-vel, Aaron Paulon egészen Sigourney Waeverig. Méltatlan módon perceket kapnak a vásznon, mindenféle emlékezetes megnyilvánulás nélkül. Borzasztó pocséklás.

Egyedül John Torturro járt egy fokkal jobban, ő picivel több időt és szöveget kapott. A részemről öröm volt őt látni fáraó szerepben is.

Összességében egy valamennyire egyedi bibliai feldolgozást kapunk Ridley Scottól, ami viszont az adott tematikájú alkotások közül egyáltalán nem fog kiemelkedni, maximum a látványvilágában.

Viszont, mint kalandfilm kellően szórakoztató, csak az a katartikus élmény hiányzik belőle, ami a Gladiátorban megvolt.

Értékelés: 10/7

Megosztás a facebookon

Ha az új Mad Max film legalább olyan jó lesz, mint a beharangozója, akkor nincs mitől tartanunk!

George Miller által készített Mad Max: Fury Road című filmet 2015 nyarán mutatják majd be a mozik. A főbb szerepekben Tom Hardyt, Charlize Theront, Zoé Kravitzet és Nicholas Houltot láthatjuk majd.

Addig pedig gyönyörködhetünk az év kétség kívül legütősebb előzetesében, íme:

Megosztás a facebookon