Harrison Ford mellé újabb világsztár érkezhet főszereplőnek

Ridley Scott ügyvezető-producerként fog bábáskodni a legendás alkotásnak a folytatásán. Minden idők egyik legjobb sci-fijének, a Szárnyas fejvadásznak a folytatása a tervek szerint valamikor 2017 második felében kerülne a mozikba, így az idei tervezési fázist jövőre a forgatás követné.
Indiana Jones után Harrison Fordot idén egy másik legendás szerepében is láthatjuk majd visszatérni, ugyanis ismét Han Solo bőrébe bújuk majd a Star Wars 7. epizódjában. Úgy látszik a következő legendás figuráját, Rick Deckardot sem hagyja cserben és elvállalta a Blad Runner 2-t is, ahol a legújabb hírek szerint a főszereplő társa a jelenkor egyik legmenőbb színésze Ryan Gosling lesz.

Johannesburg ismét levett a lábamról

Chappie (amerikai, dél-afrikai sci-fi)

Rendezte: Neill Blomkamp

Forgatókönyv: Terri Tatchell, Neill Blomkamp

Fényképezte: Trent Opaloch

Zene: Hans Zimmer

Szereplők: Sharlto Copley (Chappie szinkronhangja), Watkin Tudor Jones ("Ninja"), Yolandi Visser, Dev Patel, Sigourney Weaver, Hugh Jackman

Költségvetés: 50 millió dollár

|115 perc|

Dél-Afrikát egyre többet látni hollywoodi filmekben, hála Niell Blomkampnak. Ez nagyon jó hír, mert üde színfoltot jelent végre újabb helyszínt látni a folyamatos Los Angeles, New York, San Francisco, vagy éppen Párizs és London féle (unalomig) ismert városok(országok) után.

A film afféle Robotzsaru és Rövidzárlat egyvelegének is tekinthető. Nem csak a sok témabeli hasonlóság (megidézés/lopás?! ki hogy ejti) miatt, hanem a hangulata és komolysága is valahol a kettő között lőtte be magát. A Robotzsarunál jóval könnyedebb, Johnny 5 kalandjánál viszont egyértelműen komorabb.

Neill Blomkamp, ha azt csinálhatja, amit szeret, az bizony mindig visszaköszön a vásznon, és zseniális District 9 után végre ismét levették róla a stúdió fejesei a nyakörvét. Így az író és rendező a saját szájíze szerint mesélhette el a történetét.
Természetesen ő is morális kérdéseket feszeget, amikor egy leselejtezett robot egyszer, csak emberi gyerekként ébred...persze csak az elméje. A környezet befolyásolásának fontosságára mutat rá, és bár néha kicsit hosszan jár körbe egy-egy problémát, összességében izgatottan figyeli a néző, hogy mi lesz a következő Chappie fejlődésében.

Ami a színészeket illeti kapunk pár nagy nevet, mint Sigourney Weaver, akit mindig jó egy sci-fiben csodálni, vagy Hugh Jackman, akit tőle szokatlan szerepben is jó látni. De az igazi aduk nem ők, hanem a gengszter brigád. Ninja és Yolandi valami elképesztően uralják az összes jelenetet, amiben szerepelnek, és naná, hogy legtöbb poén is hozzájuk köthető. És, hogy duplán is dicsérjem őket, több zeneszámuk is felcsendül többször is a filmben, ugyanis ők a Die Antwoord nevű formáció tagjai, akik a valóságban is pont így néznek ki, és a művésznevük is ugyanaz, így gyakorlatilag nagyjából magukat kellett alakítaniuk, ami jól állt nekik, mert kitalálni sem lehetett volna elképesztőbb alakokat ebbe a közegbe.Sajnos a főszereplő indiai srác nagyon semmilyen lett, így érte nem igazán izgul az ember, sőt a leggyengébb részek, ha ő próbál valami fontosat, vagy magasztosat tenni/alkotni. Ilyenkor sok esetben teljesen átmegy szájbarágósba a mozi, ami ront az összképen.A zenére még egy kicsit visszatérve, amikor éppen nem a bitang jó és egyedi Ninja-féle alternatív hip-hop szól, akkor Hans Zimmer ütős kis taktusai boldogítják a dobhártyánkat.

A látványra és az akciókra egy szavunk sem lehet, sőt néha kellően realista és brutális képsorait (amit azért fényképezéssel és vágással próbáltak enyhíteni) öröm nézni. Viszont a film közel 2 órás játékideje alatt egy picivel több akciót is elnéztem volna ezekből.Drámai jelenetek teljesen rendben vannak, akik a szívünkhöz nőttek azokért maximálisan rágjuk a körmünket. Ilyenkor még a sok apró és bosszantó logikai bakit/lyukat is elnézzük, elvégre megszeretjük Chappie-t, és, akit megkedvel az ember, azzal elnézőbb, nem igaz?!

Értékelés: 10/8.0

Egy érdekesnek ígérkező sci-fi rövidfilm

A Marco Kalantari által készített film alig több, mint 17 perc, de az előzetese alapján megéri majd rászánni ezt a kis időt.

A Fox hivatalosan is bejelentette, hogy új részt kap a legendás űrhorror

Méghozzá olyan mester fogja elkészíteni, aki az egyik legerősebb tagja a sci-fi új hullámának.
Neill Blomkamp rendezte ugyanis a zseniális District 9-et, valamint a Matt Damonos Elysiumot, idén pedig a Chappie című robotos filmmel jelentkezik.

A dél-afrikai direktor többször és több helyen is beszélt már róla, hogy mekkora rajongója az Alien franchisenak, és folyamatosan az jár a fejében, hogy egyszer majd bizony ő is készít hozzá tartozó epizódot.

A Fox stúdió vette is a lapot, és kapott a tehetséges filmes által felkínált lehetőségre. Blomkamp több saját maga által készített koncepció rajzot is közzétett azóta a saját twitterén és egyéb médiumokban.

Azt egyelőre még nem lehet tudni, hogy Sigourney Weavert sikerül-e meggyőzni, hogy térjen vissza az Alien 5 kedvéért Ripley bőrébe. Ebben talán egyedül Ridley Scott segíthet majd, aki jelen lesz a produkció mellett, mint producer, az ő kedvéért talán még a színésznő is elgondolkodik majd egy esetleges visszatérésen.

Wachowskiék popcorn sci-fit is tudnak készíteni

Jupiter felemelkedése (amerikai sc-fi, 2015)
Eredeti cím: Jupiter Ascending

Rendezte: Andy Wachowski, Lana Wachowski

Forgatókönyv: Andy Wachowski, Lana Wachowski

Fényképezte: John Toll

Zene: Michael Giacchino

Szereplők: Mila Kunis, Channing Tatum. Sean Bean, Douglas Bouth, Eddie Redmayne, Terry Gilliam

Költségvetés: 175 millió dollár

|125 perc|

A Mátrix trilógia óta nem volt sikeres filmje a Wachowski testvéreknek, sőt egyik filmjük nagyobbat bukott, mint a másik. Előző filmjük a Felhőatlasz hiába volt remek alkotás a hazájában szinte a kutyát sem érdekelte, csak az minimalizálta kudarcot, hogy nemzetközi szinten korrektül teljesített a filmjük.
Most még több pénzt sikerült kialkudni a Warnertől, hogy ezúttal egy ízig vérig populáris blockbustert hozzanak a tető alá. Talán ez az utolsó esélyük, hogy ne írják le őket teljesen Hollywoodban és hasonlóan magas költségvetésű mozikon dolgozhassanak.
No, de térjünk is rá arra, mit is jelent ez nekünk, nézők számára, milyen is lett a Jupiter felemelkedése.

Egy dolgot már az elején leszögezhetünk, mégpedig, hogy Mila Kunis egész karrierje hátralevő részében nem fog annyit zuhanni összesen, mint ebben az egy filmben! Ami egyébként nem baj, mert szerintem egy filmben sem volt még ennyire élethűen és látványosan kivitelezve az emberi zuhanás, kapunk is belőle bőven.

A film cselekményének fő mozgatórugója, hogy egy földön takarítónőként dolgozó fiatal nőről kiderül, hogy ő egyébként a galaxis távoli részén egy nagy hatalmú dinasztia egyik örököse.
Ezért természetesen a többi hataloméhes dinasztiai sarj el akarja őt tenni láb alól. Szerencsére a mi kis fenségünk nem marad egyedül a bajban, és egy valamiféle szuper fejvadász megvédi és segíti őt.
Mila Kunis és Channing Tatum nagyon jó párost alkot, jó őket együtt látni a romantikusabb és az akció dúsabb jelenetekben egyaránt.
Az Eddie Redmayne által alakított gonosznál olyan érzésem volt, mint, aki le akarja koppintani Benedict Cumberbatch stílusát a Star Trekből, sajnos ebben a tekintetben elvérzett, mert közel sem volt olyan félelmetes, mint a brit színész Kahn szerepében. Sean Beant viszont mindig öröm látni, ezúttal is hozta a tőle megszokott színvonalat.

A sztori koránt sem olyan volumenű témákat boncoltat, mint mondjuk a Mátrix, vagy éppen a Felhőatlasz, viszont közel sem olyan bugyuta, mint sok hollywoodi blockbustertől azt megszokhattunk. Wachowskiék azért most is erős társadalomkritikával éltek, amik megfelelően működtek, és szépen beleolvastak ebbe a számukra kicsit szokatlan populárisabb irányba.
A bürokrácia bemutatása, már már Banános Joe-ból ismert módon tökéletes telitalálat, az pedig, hogy ehhez még a Brazil című kultmozit is megidézték vele, külön piros pont. Terry Gilliam ezen a résznél való megjelenése meg ugye nem kell magyaráznom miért is csal majd mosolyt minden filmkedvelő számára.

Ami viszont sok tekintetben az erénye a filmnek, az némiképp a hátránya is egyben. Ez pedig a könnyedség. Az akciójelenetek elképesztően látványosak, de a hatalmas tétet valahogy mégsem érezni bennük. Így a Föld sorsa helyett elsősorban a 2 főszereplőért izgulhatunk, de értük tényleg lehet.
A látványra visszatérve kijelenthető, hogy a hatalmas költségvetés minden centje ott van előttünk a vásznon, és a már korábban említett sok zuhanás és űrben lévő csaták miatt működik is, de én sosem éreztem hivalkodónak.

Kijelenthető, hogy Andy és Lana Wachoswki tud engedni a művészi vágyaiból és attól, hogy megpróbálnak kicsit nyitni a nagyobb közönség felé nem vesztették el önmagukat. Kompromisszumokat kötöttek, amik miatt a Jupiter felemelkedése közel sem tartalmaz akkora mondanivalót, mint korábbi filmjeik, de így sem panaszkodhatunk, mert a végeredmény és nagyon látványos sci-fi, amiben végig lehet izgulni a két főszereplőért. (És persze Sean Bean-ért, aki, mint tudjuk elképesztően sok filmjében feldobja a talpát.)

Értékelés: 10/7.5

Idén még 2 igazi sc-fi gyöngyszemet és minden idők (egyik) legjobb akciófilmjét is láthatjuk nagy vásznon!

A tavaly nagy sikerrel mutatták be hazánkban Ridley Scott az Alien: A nyolcadik utas: a halál című alapművét.

Idén ez folytatódik még ebben a hónapban az Alien folytatásával, azaz James Cameron rendezésében létrejött Aliens: A bolygó neve: halál című sc-fi akcióval, ami legalább olyan legendás, mint az első rész.

Márciusban pedig már egy újabb kultikus darabot fognak bemutatni a 2001: Űrodüsszeia személyében. Sokan minden idők egyik legfontosabb művének tartják a sci-fi műfaján belül a legendás Stanley Kubrik alkotását.

A Pannónia Entertainment pedig ezután sem alszik, sőt nyáron ismét támad egy az előzőekhez hasonlóan nagy kaliberű alkotás bemutatásával.

Jön ugyanis a Die Hard (Drágán add az életed!) valamikor a nyár folyamán, méghozzá felújított és tökéletes felbontásban. Bruce Willis leghíresebb karakterének első bevetését így azok is átélhetik, akik még túl fiatalok voltak (vagy meg sem születtek), hogy moziban láthassák és azok is, akiket akkor, vagy azóta rabul ejtett John McLane harca a Nakatomi toronyban és most újra megnéznék ebben a formátumban is. A filmet egyébként eredeti hanggal, felirattal vetítik majd, és egyelőre még csak a budapesti bemutatója a biztos, vidéki mozik bekapcsolódásáról egyelőre nincs hír, de ez időközben könnyen változhat.
Egy biztos: Én ott leszek, bárhol is adják majd! :)

A 21. század valódi Űrodüsszeiája

Csillagok között (amerikai-angol sci-fi, 2014)
Eredeti cím: Interstellar

Rendezte: Christopher Nolan

Forgatókönyv: Christopher Nolan, Jonathan Nolan

Fényképezte: Hoyte van Hoytema

Zene: Hans Zimmer

Szereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Michael Caine, Casey Affleck, John Litghow, Matt Damon

Költségvetés: 165 millió dollár

|168 perc|

Christopher Nolan elrepít minket oda, ahol ember így még soha nem járt!

Furcsa ezt kimondani, de örülök, hogy ezt a mozit nem Spielberg vitte végül vászonra. Bizony eredetileg a filmterv elkészítésével ő kacérkodott, ám végül más felé vette az irányt, és bár természetesen jómagam is nagyra tartom a többszörös Oscar-díjas rendező legendát, örülök, hogy végül Nolanék álmodták vászonra ezt a fantasztikus univerzumot!
Bizony a többesszám erősen indokolt, mert valóban hiba lenne, csak Christophert magasztalni a művel kapcsolatban, mert ahogy a legtöbb filmje esetében, úgy most is a testvérével, Johathannal közösen írták meg a parádés forgatókönyvet.

De térjünk is rá magára az alkotásra. A Csillagok között legalább olyan ambiciózus vállalkozás, mint annak idején a Kubrik-féle 2001: Űrodüsszeia, csak jóval közönség barátabb módon becsomagolva. Ez nem jeleneti azt, hogy Nolenék hülyének nézték volna a közönséget, de azért mégiscsak jóval több, mint elmagyaráz, olykor többször is, így kevesebb lyukat hagy az elmélkedésre, mint tette azt az előbb említett sci-fi kultikus. Ez elsősorban azoknak jó, akik utálják, ha nem kapnak választ több fontos kérdésre sem egy film mozgatórugójával kapcsolatban. (Én a magam részéről szeretem azt is, ha nem kapok mindenre egyértelmű választ, lásd Prometheus, de ebbe most ne menjünk bele.)

A történet bevezetése egy olyan 21. század második felében járó Földre kalauzol el minket, ahol igazából a tudományra és kutatásra már nincs nagy szükség, sokkal inkább a nemes értelemben vett parasztokra, földművesekre, ugyanis egy az egész bolygót sújtó penészedési folyamat zajlik, ahol már szinte csak a kukorica az amit meg lehet termelni, és azt is ki tudja meddig.
Szóval a Föld haldoklik, ezért amolyan utolsó esélyként az űrbe küldenek egy csapatot, akiknek fel kell térképezniük néhány lehetséges bolygót, ahol az emberiség folytathatja létezését, és megmenekülhet, mint faj a teljes kihalástól.

Erre a grandiózus mentőakcióra(expedícióra, felfedező útra) "valahogy" belekeveredik Cooper(Matthew McConaughey), aki bár mérnök végzettségű, jelenleg ő is farmerként él családjával, de pilóta múltja kapóra jön ezért az akkoriban titkos szervezetként működő NASA beszervezi őt a 4 fős csapat egyik tagjának, hogy ne egy zöldfülű pilótát kelljen küldeniük erre a Föld megmentésére hivatott küldetésre.
Ez viszont azzal jár, hogy a gyermekeit hátra kell hagynia, akiket fogalma sincs, hogy lát-e valaha újra. Ez hatványozottan igaz a lányára, aki akárcsak ő, igazi felfedező alkat, aki tágítani akarja a világot, és nem csak élni benne.
Persze nem teljesen vaktában indulnak el, olyan bolygókat céloznak meg, ahová egy fekete lyuk segítségével tudnak csak eljutni, és ahol bizonyos "előfutárok" jelzéseket küldtek, hogy az emberiség számára talán megfelelőek lennének az életkörülmények.
Aztán kilövik az űrhajót és a film innentől átlép szinte minden határon.

Ezt több szempontból is így van. Az fajta a realizmus, ami a Földön lévő felvezetést jellemezte a továbbiakban is megmarad, ami egy ilyen volumenű sci-fi esetében elképesztő dolog. Nolanék olyan szinten átrágták magukat a témán, hogy gyakorlatilag nincs hiba a felvázolt világukban(és a világ itt a földet és az űrben lévő univerzumot egyaránt jelenti), minden tökéletesen a helyén van, még az is, amire elsőre azt hinnénk, hogy nincs...később azok is értelmet nyernek.

A színészi játék kifogástalan. McConaughey pár éve tudatosan újraértelmezte a karrierjét, és ismét a tehetsége kamatoztatására és színészi kvalitásaira fordítja a hangsúlyt a sok évnyi szépfiús bájolgás helyett, amivel az igényes nézők csak jól járnak.
Jessica Chastain szintén erős és az egyik legfontosabb láncszemmé válik a film előrehaladtával. Casey Affleck pedig bár kinézetre egyre jobban hasonlít bátyjára, érzésem szerint jóval tehetségesebb színész annál, bár igaz itt kevés tér jut neki, de akkor tökéletesen hiteles.
"Természetesen" Nolan mester kedvence, Michael Caine is tiszteletét teszi. Érzésem szerint az ő által zseniálisan játszott figura az egyik legnagyobb kincse a mozinak. A legfontosabb összefüggéseket is ő prezentálja nekünk.
Egyedül talán Anne Hathaway-nek nem tudtak olyan mélységet varázsolni, ami emlékezetessé tehetné az ő részvételét is a filmben, így ő inkább csak "van" együtt próbál filozofálgatni és vitázni Cooperrel, ami olykor már átlendül a giccs határán. Sajnálatosan a legnyálasabb monológokat is neki kellett kibüfögnie magából, amik esetében pillanatra meg is ijedtem, hogy "biztosan Nolenék" írták ezeket?? Szerencsére ezekből nincs sok, de azok tényleg arcpirítóak. (Spoiler! A legdurvább ilyen mondat: "Csak a szeretet ível át időn és téren!" ... no comment!)
Fontos szereplők továbbá a furán kinéző, ám funkciójukat így sokkal reálisabban ellátó robotok, amik kinézete szintén hajaz "valamire" a már sokszor emlegetett Kubrik-féle kultuszfilmből. (Aki sci-fi rajongónak vallja magát, nem lesz nehéz kitalálni, mire is gondoltam itt.)

A látvány szintén lenyűgöző. Nolanék továbbra is folyamatosan bizonyítják, hogy nem kell mindenáron meglovagolni és csak azért 3D-ben készíteni filmeket, hogy több zsét ki tudjanak sajtolni a nézőkből. Hoyte van Hoytema fényképezéséről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Minden képkocka aranyat ér. A hozzájuk simuló, Hanz Zimmer által komponált zene pedig még jobban elvarázsol minket a látványorgiában.

A Csillagok között tehát egy olyan szenzációs utazásra hív minket, amit vétek kihagyni, és ami már most az évtized egyik legfontosabb sci-fi mozija! A 21. század Űrodüsszeiája, ahogy azt Nolanék elképzelték, és amiben egy filmkedvelő teljes egészében elmerülhet.

Talán nem mondok nagy butaságot, ha azt merem állítani, hogy Nolanék alkotására Kubrik mellett akár még maga Arthur C. Clarke is elismerően csettintene egyet...és talán ezzel adtam a legnagyobb elismerést és dicséretet eme epikus sci-fi ódának.

Értékelés: 10/9.5