Adják vissza Peter Jacksont!

A hobbit: Az öt sereg csatája (új-zélandi-amerikai fantasy-kalandfilm, 2014)
Eredeti cím: The Hobbit: The Battle of the Five Armires

Rendezte: Peter Jackson

Forgatókönyv: Fran Falsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro

Fényképezte: Andrew Lesnie

Zene: Howard Shore

Szereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage, Luke Evans, Orlando Bloom, Cate Blanchett, Hugo Weaving, Ian Holm, Benedict Cumberbatch, Evangeline Lilly, Graham McTavish

Költségvetés: 250 millió dollár

|142 perc|

A neves új-zélandi direktor talán ott hibázta a legnagyobbat, hogy engedett a hollywoodi nagykutyáknak és belement, hogy 2 rész helyett trilógiát készítsen a Gyűrűk Urához képest nyúlfarknyi Hobbitból.

Azt senki (még maguk az alkotók) sem várta, hogy a "Szent Trilógia" nyomába érhet majd az új hármas, ám mikor a szakállas mester az előzetes terveivel ellentétben mégiscsak elvállalta, hogy levezényli Bilbó kalandjait is az némi bizakodásra adott okot, ám a gond az, hogy ez a Peter Jackson nem az a Peter Jackson, hanem annak egy elkurvult változata.
No, de most lássuk, hogy sikerült A Hobbit záró epizódja.

Az öt sereg csatája bitang erős kezdéssel bír, és ott veszi fel a fonalat, ahol a 2. rész abbahagyta, vagyis Smaug indul, hogy lángba borítsa Tóvárost. Az első 20 perc mondhatni tökéletes. Lélegzetelállító a látvány, dinamikusak az akciók és, ami a legfontosabb hangulatos és izgalmas is. Aztán jön a főcím és onnan folyamatosan zuhan a film minősége. Ahogy halad előre a játékidő (ami a 6 rész közül a legrövidebb egyébként) úgy romlik el szinte minden, ami csak elromolhat. A végére pedig, ha nem is totális csődbe, de elég mélyre zuhan az összkép.

A szereplőkért szinte képtelenség izgulni. Az írók képtelenek voltak közel hozni a nézőhöz a karaktereket 1-2 kivételtől eltekintve.

A törpök nagy része az egész szériába gyakorlatilag statiszta szerepkörben mozog végig. Mennek a többiek után, mint a birkák totálisan funkció nélkül. Akikből egy picit többet kapunk azok meg többnyire vagy nyálasak, vagy sablonosak.
Thorin viszont jobb, mint valaha. Az őrületének a már-már horrorfilmes elemekkel operáló árnyalt bemutatása némi reményt ad nekünk, hogy maradt még valami abból a Peter Jacksonból, akinek annó' a kultikus Hullajót is köszönhettük. Smaug tombolása mellett ezek a részek a film legerősebb pillanatai.

Bilbó és Gandalf sokszor teljesen eltűnnek és a háttérbe szorulnak, sajnos. Helyettük az emberek élére álló Bard és Legolas kap több teret.
Valamint olyan borzasztóan idegesítő figura, mint a Tóváros legnagyobb seggnyalója, akit gondolom a poénok forrásának szántak, ám olyan szinten gyerekes és vérlázítóan idegesítő, hogy inkább csak kínomban tudtam rajta mosolyogni és a fejem rázni, mert már nekem volt ciki amit láttam.

No, de majd jön a hatalmas csinnadrattával beharangozott csata és az legalább majd jól kényezteti legalább a szem és fül érzékszerveimet.

Én naiv, nem is tévedhettem volna nagyobbat. A csata is vérlázítóan gyenge!
Egyszerűen semmi emlékezetes momentum nincs benne. Mindent láttunk már, amit itt, csak valahogy mindent sokkal jobban, mint itt. Unalomba fulladó ork mészárlássá silányul az égész.

Sokszor olyan érzésem volt, mintha videó játékot látnék, különösen, hogy sok helyen még a CGi minősége sem érte el azt a szintet, amit egy 250 milliós költségvetésű mozitól elvárna az ember.
Amikor például Orlando "szőkeherceg" Bloom úgy ugrált a köveken, mint egy SuperMario figura egyenesen botrányos és nevetséges volt.
De nem akarok igazságtalan lenni, mert a valóban epikus hosszúságú csatában tényleg vannak nagyon jó és kreatív megoldások is. Ez elsősorban a 1 vs 1 harcokban jelenik meg, különösen a Thorin és Azog összecsapása, ami kifejezetten élményszámba ment.

A drámainak szánt jelenetekkel ismét csak gond volt, mivel nem lehet igazán izgulni a szereplőkért, így kulcsfontosságúnak szánt hősies halálok sem váltottak ki belőlem semmiféle "összeszorul a torkom", vagy hasonló érzelmeket. Ebben a zenét is bőven ludasnak érzem, ami a 6 rész alapján is magasan a leggyengébb. Sehol nincsenek olyan taktusok, amiket később fejből tudnék dúdolni, vagy, amik segítenének a hangulatot megteremteni bármilyen irányba.

Az összképet figyelembe véve ez gyakorlatilag mindenre igaz a film esetében. Nem, csak A Gyűrűk Urához képest gyengébb mindennél Az öt sereg csatája, de A Hobbit trilógiának is toronymagasan a leggyengébb darabja, ami minden csak nem méltó (lezárás)"összekötés" a két mű között.

Peter Jackson, ez az egykoron zseninek tartott filmes pedig képes volt a pénzszerzés oltárán feláldozni művészi vénáját és egy szimpla iparossá silányult, mellyel a rajongói körében is igencsak megtépázta ezzel a hírnevét.
Persze a tömérdek zsetonnak örülhet majd a stúdióval együtt, mert hiába a roppant negatív vízhangja a filmnek, ha a bevételek egyértelműen azt mutatják, hogy ez is kasszasiker lett.
Én viszont (vélhetően sokakkal egyetemben) bízom benne, hogy láthatjuk még művész Peter Jacksont is, mert, ha minden igaz azt nyilatkozta, hogy most egy darabig nem szeretne nagyszabású hollywoodi filmet forgatni.
Kérem vissza az IGAZI Peter Jacksont!

Értékelés: 10/5.5

 

Megosztás a facebookon