Kritika: Csillagok között

A 21. század valódi Űrodüsszeiája

Csillagok között (amerikai-angol sci-fi, 2014)
Eredeti cím: Interstellar

Rendezte: Christopher Nolan

Forgatókönyv: Christopher Nolan, Jonathan Nolan

Fényképezte: Hoyte van Hoytema

Zene: Hans Zimmer

Szereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Jessica Chastain, Michael Caine, Casey Affleck, John Litghow, Matt Damon

Költségvetés: 165 millió dollár

|168 perc|

Christopher Nolan elrepít minket oda, ahol ember így még soha nem járt!

Furcsa ezt kimondani, de örülök, hogy ezt a mozit nem Spielberg vitte végül vászonra. Bizony eredetileg a filmterv elkészítésével ő kacérkodott, ám végül más felé vette az irányt, és bár természetesen jómagam is nagyra tartom a többszörös Oscar-díjas rendező legendát, örülök, hogy végül Nolanék álmodták vászonra ezt a fantasztikus univerzumot!
Bizony a többesszám erősen indokolt, mert valóban hiba lenne, csak Christophert magasztalni a művel kapcsolatban, mert ahogy a legtöbb filmje esetében, úgy most is a testvérével, Johathannal közösen írták meg a parádés forgatókönyvet.

De térjünk is rá magára az alkotásra. A Csillagok között legalább olyan ambiciózus vállalkozás, mint annak idején a Kubrik-féle 2001: Űrodüsszeia, csak jóval közönség barátabb módon becsomagolva. Ez nem jeleneti azt, hogy Nolenék hülyének nézték volna a közönséget, de azért mégiscsak jóval több, mint elmagyaráz, olykor többször is, így kevesebb lyukat hagy az elmélkedésre, mint tette azt az előbb említett sci-fi kultikus. Ez elsősorban azoknak jó, akik utálják, ha nem kapnak választ több fontos kérdésre sem egy film mozgatórugójával kapcsolatban. (Én a magam részéről szeretem azt is, ha nem kapok mindenre egyértelmű választ, lásd Prometheus, de ebbe most ne menjünk bele.)

A történet bevezetése egy olyan 21. század második felében járó Földre kalauzol el minket, ahol igazából a tudományra és kutatásra már nincs nagy szükség, sokkal inkább a nemes értelemben vett parasztokra, földművesekre, ugyanis egy az egész bolygót sújtó penészedési folyamat zajlik, ahol már szinte csak a kukorica az amit meg lehet termelni, és azt is ki tudja meddig.
Szóval a Föld haldoklik, ezért amolyan utolsó esélyként az űrbe küldenek egy csapatot, akiknek fel kell térképezniük néhány lehetséges bolygót, ahol az emberiség folytathatja létezését, és megmenekülhet, mint faj a teljes kihalástól.

Erre a grandiózus mentőakcióra(expedícióra, felfedező útra) "valahogy" belekeveredik Cooper(Matthew McConaughey), aki bár mérnök végzettségű, jelenleg ő is farmerként él családjával, de pilóta múltja kapóra jön ezért az akkoriban titkos szervezetként működő NASA beszervezi őt a 4 fős csapat egyik tagjának, hogy ne egy zöldfülű pilótát kelljen küldeniük erre a Föld megmentésére hivatott küldetésre.
Ez viszont azzal jár, hogy a gyermekeit hátra kell hagynia, akiket fogalma sincs, hogy lát-e valaha újra. Ez hatványozottan igaz a lányára, aki akárcsak ő, igazi felfedező alkat, aki tágítani akarja a világot, és nem csak élni benne.
Persze nem teljesen vaktában indulnak el, olyan bolygókat céloznak meg, ahová egy fekete lyuk segítségével tudnak csak eljutni, és ahol bizonyos "előfutárok" jelzéseket küldtek, hogy az emberiség számára talán megfelelőek lennének az életkörülmények.
Aztán kilövik az űrhajót és a film innentől átlép szinte minden határon.

Ezt több szempontból is így van. Az fajta a realizmus, ami a Földön lévő felvezetést jellemezte a továbbiakban is megmarad, ami egy ilyen volumenű sci-fi esetében elképesztő dolog. Nolanék olyan szinten átrágták magukat a témán, hogy gyakorlatilag nincs hiba a felvázolt világukban(és a világ itt a földet és az űrben lévő univerzumot egyaránt jelenti), minden tökéletesen a helyén van, még az is, amire elsőre azt hinnénk, hogy nincs...később azok is értelmet nyernek.

A színészi játék kifogástalan. McConaughey pár éve tudatosan újraértelmezte a karrierjét, és ismét a tehetsége kamatoztatására és színészi kvalitásaira fordítja a hangsúlyt a sok évnyi szépfiús bájolgás helyett, amivel az igényes nézők csak jól járnak.
Jessica Chastain szintén erős és az egyik legfontosabb láncszemmé válik a film előrehaladtával. Casey Affleck pedig bár kinézetre egyre jobban hasonlít bátyjára, érzésem szerint jóval tehetségesebb színész annál, bár igaz itt kevés tér jut neki, de akkor tökéletesen hiteles.

"Természetesen" Nolan mester kedvence, Michael Caine is tiszteletét teszi. Érzésem szerint az ő által zseniálisan játszott figura az egyik legnagyobb kincse a mozinak. A legfontosabb összefüggéseket is ő prezentálja nekünk.
Egyedül talán Anne Hathaway-nek nem tudtak olyan mélységet varázsolni, ami emlékezetessé tehetné az ő részvételét is a filmben, így ő inkább csak "van" együtt próbál filozofálgatni és vitázni Cooperrel, ami olykor már átlendül a giccs határán. Sajnálatosan a legnyálasabb monológokat is neki kellett kibüfögnie magából, amik esetében pillanatra meg is ijedtem, hogy "biztosan Nolenék" írták ezeket?? Szerencsére ezekből nincs sok, de azok tényleg arcpirítóak. (Spoiler! A legdurvább ilyen mondat: "Csak a szeretet ível át időn és téren!" ... no comment!)
Fontos szereplők továbbá a furán kinéző, ám funkciójukat így sokkal reálisabban ellátó robotok, amik kinézete szintén hajaz "valamire" a már sokszor emlegetett Kubrik-féle kultuszfilmből. (Aki sci-fi rajongónak vallja magát, nem lesz nehéz kitalálni, mire is gondoltam itt.)

A látvány szintén lenyűgöző. Nolanék továbbra is folyamatosan bizonyítják, hogy nem kell mindenáron meglovagolni és csak azért 3D-ben készíteni filmeket, hogy több zsét ki tudjanak sajtolni a nézőkből. Hoyte van Hoytema fényképezéséről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Minden képkocka aranyat ér. A hozzájuk simuló, Hanz Zimmer által komponált zene pedig még jobban elvarázsol minket a látványorgiában.

A Csillagok között tehát egy olyan szenzációs utazásra hív minket, amit vétek kihagyni, és ami már most az évtized egyik legfontosabb sci-fi mozija! A 21. század Űrodüsszeiája, ahogy azt Nolanék elképzelték, és amiben egy filmkedvelő teljes egészében elmerülhet.

Talán nem mondok nagy butaságot, ha azt merem állítani, hogy Nolanék alkotására Kubrik mellett akár még maga Arthur C. Clarke is elismerően csettintene egyet...és talán ezzel adtam a legnagyobb elismerést és dicséretet eme epikus sci-fi ódának.

Értékelés: 10/9.5

Ajánló
Kommentek
  1. Én