Híd ember és majom között

A majmok bolygója - Forradalom (amerikai sci-fi akció, 2014)
Eredeti cím: Dawn of the Planet of the Apes

Rendezte: Matt Reeves

Forgatókönyv: Rick Jaffa, Mark Bomback, Amanda Silver

Fényképezte: Michael Seresin

Zene: Michael Giacchino

Szereplők: Jason Clarke, Andy Serkis, Gary Oldman, Keri Russel, Kirk Acevedo

Költségvetés: 170 millió dollár

129 perc

Fontos kérdéseket feszeget A majmok bolygója - Forradalom, amiben ember és állat határa egyszerre mosódik össze és távolodik el egymástól.

Picit furán pislogtam magam előtt, mikor kiderült, hogy a kiválóra sikerült Lázadás után leváltották a fél stábot, köztük a rendezőt, a főszereplőt és operatőrt is, ám a Forradalom végeredményét látva, ha nem is teljesen, de nagyjából alaptalannak bizonyultak a félelmeim.
A majmok bolygója - Forradalom ugyanis tovább építi, amit 2011-es előzményfilm elkezdett. Matt Reeves rendező tisztelettel bánik a legendás klasszikusokkal, valamint a Ruper Wyatt által kikövezett utat is nagyszerűen és stílusosan folytatta.

10 évvel vesszük fel a fonalat. Betekintést kapunk Ceasar és újonnan alakított társadalmának a mindennapjaiba. Öröm nézni ahogy vadásznak, viccelődnek és családi életet élnek a majmok. A majmok amiknek(akiknek?) a megvalósítása bitang szépre és realisztikusra sikerült. Békésen élnek, amíg egy csoport ember meg nem jelenik, hogy egy bizonyos gát megszerzésével újra áramhoz juttassák telephelyüket San Francisco városában.

A film teljes mértékben fel meri vállalni, hogy itt bizony már egyértelműen a majmok a főszereplők. Emiatt a színészfelhozatalt (mármint az emberit természetesen) gyengébbnek éreztem, mint az előző részben. Jason Clarke ugyanis közel sem tud olyan lebilincselő lenni, mint James Franco volt, bár mentségére legyen mondva ez nem az ő kvalitásain múlott. Igaz kapott maga mellé egy rutinos rókát is, Gary Oldman személyében, aki most is mindenkit elhomályosít mikor vásznon van.
A majmok oldaláról mindenkit dicséret illet, mert amit Andy Serkis-ék nyújtanak azt nem lehet egy "az egész CGi animáció" dumával elintézni, mert ez nagy butaság lenne. Mozgásuk, arcjátékuk, gesztusaik mind bele lettek építve a karakterükbe, mert itt már a majmok (legyen az csimpánz, gorilla, vagy éppen orangután) egytől egyig egyéniségek.

A Golden Gate egyfajta metaforaként is értelmezhető a 2 faj között, ami egyszerre választja el a várost és az erdőt, de ugyanúgy egyesíti is őket, mint egy kapocs. Bizalom, elfogadás, ellentétek, sérelmek, bosszú folyamatosan alakítja és formálja a feszült békét, illetve háborút.

Ami az akciókat illeti, nagy okunk itt sem lehet a panaszra, bár az igaz, hogy a Lázadáshoz hasonló és emlékezetes zúzást nem kapunk ezúttal. A majmok város elleni vonulása nem ér fel a hídon lejátszódó elképesztően erős akcióorgiával. Ceasar és Koba összecsapásai viszont élményszámba mennek.

Ebben a poszt-apokaliptikus világban tehát találkozhatunk emberségből jelesre vizsgázó majmokkal és állatként viselkedő emberekkel, de az általános igazság az, hogy mind a két oldalon vannak jók és rosszak egyaránt. Az ember legközelebbi rokonai tehát kezdenek kilépni, sőt talán már ki is léptek az alárendelt szerepből, a rajongók nagy örömére.

Értékelés: 10/8

Megosztás a facebookon