A vonat nem vár!

Snowpiercer (dél-koreai sc-fi akció, 2013)

Rendezte: Bong Joon-Ho

Forgatókönyv: Bong Joon-Ho, Kelly Masterson

Fényképezte: Hong Kyung-pyo

Zene: Marco Beltrami

Szereplők: Chris Evans, Kang-Ho Song, Ed Harris, John Hurt, Jamie Bell, Tilda Swinton, Ah-sung Ko

Költségvetés: 40 millió dollár

124 perc

Francia képregényből készült dél-koreai film, amiben hollywoodi színészek játszanak. Hogy mindez mire volt elég? Egy majdnem sci-fi mesterműre!
Bizony már most leszögezném, hogy nagyon izmos alkotással van dolgunk, amiben Dél-Korea megmutatja, hogy mondanivalóval teli képregényt hogyan is lehet kiválóan filmkockákra adaptálni.

2031-ben járunk, ahol az emberiség utolsó képviselői egy örökmozgó vonaton utaznak megállás nélkül. Mivel 2014-ben a globális felmelegedést megszüntetni kívánt technológia a visszájára fordult és a Földet jeges birodalommá torzította, ahol mindenki halálra fagyott. 
A vonat kasztokra van osztva, ahol a legvégén élő emberek nyomorban tengődnek. Curtis és társai elhatározzák, hogy bármi áron eljutnak a vonat elejébe, hogy véget vessenek az egyenlőtlenségnek.

A cselekmény ügyesen van felépítve, figyel a részletekre, igaz néha azért 1-2 logikai bakiba bele lehet futni, de ezek nem vészesek.
Bong Joon-Ho-ék jól gazdálkodtak az ázsiai mértékkel nézve egész pofás költségvetéssel, így a megjelenésre nagy panasz nem lehet, kivéve talán egy pár külső nézetes jelenetsort, ahogy a vizuális effektek nem voltak mindig meggyőzőek, de a vonaton belüliek tényleg szépen festenek.
Ugyanez igaz az akciókra is, amik nem csak látványosak, de bitang hangulatosra is sikerültek. Nincs finomkodás, mellé beszéd, csak kő kemény zúzás és foggal körömmel való küzdelmek.

A mondanivalót is sikerült gondolatébresztően, nem pedig szájbarágósan prezentálni. Ez elsősorban a főszereplőt alakító Chris Evansnek köszönhető, akit ilyen lehengerlően még soha nem láttam játszani. Olyan öreg legendáknak méltó partnere a filmben, mint John Hurt, vagy a mindig briliáns Ed Harris, sőt talán még őket is képes elhomályosítani olykor. Ahogy halad előre és ismeri meg a különböző kiváltságokra jogosult embercsoportokat, úgy ismerjük meg mi is őt egyre jobban.
Ember ő, nem feltétlenül jó ember, de nem is velejéig romlott, inkább egy eltorzult világ szintén torz alakja, aki jobb életre vágyik és ezért képes sok mindent feláldozni és elsöpörni az útból, de van lelkiismerete is, ami mégis emberré teszi.

Ahogy a bevezetőben már említettem, apróbb hibái és néhány kevésbé átgondolt megoldás miatt nem lesz sc-fi klasszikus (mondjuk, hogy kult lesz-e, majd az idő eldönti, de azért ebben is  erősen kételkedem) ez biztos, viszont az is biztos, hogy az elmúlt évek egyik legerősebb atmoszférájú darabja a műfajának. A társadalom kritikája pedig a rá fogékonyakat sokáig elgondolkodtatja majd.

Értékelés: 10/8.5

Megosztás a facebookon