A Keselyű 4. napja

Rendezte: Anthony Russo, Joe Russo

 

Forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely

Operatőr: Trent Opaloch

Zene: Henry Jackman

 

Szereplők: Chris Evans, Scarlett Johansson,  Sebastian Stan, Robert Redford, Anthony Mackie, Cobie Smulders, Samuel L. Jackson

Költségvetés: 170 millió dollár

Amerikai
131 perc, 2014

 

A Keselyű 4. napja

A Marvel-filmek legfőbb jellemzője általában az akció, dráma és poénok megfelelő adagolása. Sok újdonságot nem nyújtottak, de a megfelelő arányok kezelésével többnyire pozitív eredményeket láthattunk. Ez a biztonsági játék egyszerre pozitívnak és negatívnak is tekinthető. Mielőtt ebbe a helyzetbe belelaposodtak volna, a stúdió picit változtatott a koncepción és az Amerika Kapitánya folytatását el merték vinni kicsit merészebb irányba. Ez az összhatáson nagyon sokat dobott.

A legjobb ötlet a készítők részéről, hogy belecsempészték a filmbe a régebbi idők paranoia-thrillerek vonásait, amitől egész más hangulata lesz, mint a legtöbb korábban megismert szuperhős mozinak. Persze senki ne várja azt, hogy A Keselyű három napja féle újkori klasszikussal van dolgunk, de ebben a műfajban ez amúgy sem várható el. A határokat szépen kitolták úgy, hogy közben arra is figyeltek, hogy az eredeti értékeiből cseppet se veszítsen az első Bosszúálló.

A történet igazából egy gyakorlott Marvel néző számára sok csavarral nem szolgál, a legtöbb dolgot elég hamar ki lehet logikázni, ettől függetlenül a cselekmény szépen felépített. A dialógusok nem esnek át a giccs határán, és amennyire egy szuperhős filmnél ez lehetséges, úgy egész hihető marad végig.

Az írók már-már feltételezik a nézőről, hogy valamilyen szinten jártas ebben az univerzumban, ezért az olyan, korábban megismert karakternek, mint Nick Fury, vagy a Fekete Özvegy jóval nagyobb teret ad, ami miatt kicsit olyan érzésünk lehet, mintha egy "mini Bosszúállók" csapat küldetését látnánk, amit tovább erősít, hogy most már Amerika Kapitány is megkapja a maga fegyverhordozóját, Sólyom személyében.
A legnagyobb húzás azonban egyértelműen Robert Redford szerződtetése volt. 40 évvel később, a korábban említett filmes alapmű után az érem másik oldalán is brillírozik. Samuel L. Jackson is sokkal jobban árnyalja Nick Fury karakterét, mint eddig, bár azért pár klisés tanácsok formájában ront egy picit az esetében.
Nem kell azonban attól félni, hogy Chris Evansnek nem jut elég tér. A Kapitány nagyon is el van látva feladatokkal. Elsősorban a Hydra uralomtól kell megmentenie az emberiséget, de ennek a komorságát a Fekete Özveggyel való könnyed és poénos flörtölése hozza egyensúlyba.
Talán csak a címben is szereplő Tél katonájából kapunk a kelleténél kevesebbet, de amikor színen van akkor pörög a legjobban és szolgáltatja a legjobb akciókat a mozi.

A látványra, ahogy eddig is megszokhattuk ezeknél a nagy költségvetésű szuperhős alkotásoknál, most sem lehet egy rossz szavunk sem. Az akciók itt nem elsősorban a grandiózusságukkal (az utolsó ütközettől eltekintve) akarnak levenni a lábunkról, hanem az ötletességükkel. A verekedések változatos helyszíneken zajlanak és jól megkoreografáltak, 1-2 buta túlzást leszámítva.
A tél katonája esetében elég sokat akart a szarka, és némi kilengéstől eltekintve el is bírta azt, hála az ügyes forgatókönyv íróknak és persze a feladathoz abszolúte felnőtt rendező párosnak.

Értékelés: 10/8.5 pont

Megosztás a facebookon