Az űrben senki sem hallja a sikolyodat

Sok minden kellett ahhoz, hogy ez az 1979 -es film megkerülhetetlen eleme legyen az egyetemes filmművészetnek. Ridley Scott zsánerfilmje alapjaiban reformálta meg a sci-fi műfaját és vált hivatkozási alappá. Alapmozija a horror műfajjal vegyítette az űr hidegét lélegzetelállító módon. H.R. Giger, a svájci szürrealista művész pedig megalkotta minden idők talán legfélelmetesebb szörnyét, akinek a kinézete semmihez sem fogható és ijesztő. (Oscar-díj volt a jutalma érte.)

A történet 2122 - ben a távoli űrben játszódik, ahol egy ipari szállítóhajó, a Nostromo 7 tagú legénységével (és egy macskával) épp a Föld felé tart rakományával, amikor az Anya nevű szuper számítógépük idő előtt felkelti őket a hibernációból, hogy elvezesse őket az LV-426-ra, ahol érdekes jeleket fognak, amiket meg kell vizsgálniuk mielőtt hazatérhetnének. A planétán találnak egy (vélhetően régóta lezuhant) űrhajót, és benne az úgynevezett 'Space Jockey', azaz 'ŰrZsokét', semmit nem tudni a múltjáról, honnan jött és, hogy mi történt vele (-De én tudom, én tudom tanárbácsi!!! - Fogd be a pofádat Prometheus, vagy kizavarlak a teremből!), viszont, hogy nem önszántából rohad ott a teste az biztos. Később a Nostromo legénységére is feljut az a lény, aki miatt ők is az idegen faj sorsára juthatnak nagyon könnyedén.

A szereplők játéka természetes, letisztult és élethű. Tom Skerritt, Dallas parancsnok szerepében igazi vezérként nagyon hiteles, Ian Holm, mint Ash egészségügyi tiszt minimalista játéka, és olykor az "elgondolkodásai" kitűnőek. A legnagyobb dobás pedig természetesen az, hogy Scotték meghúzták a váratlant és egy nőt tettek meg főszereplővé, amit még kitűnően tudtak palástolni is a film első felében. Sigourney Weawer világhírű lett, karaktere Ripley hadnagy, pedig beírta magát a legnagyobb filmes hősök elit társaságába, tette mindezt szupererő, vagy egyéb képesség nélkül, mindössze logikája és legfőképpen életben maradási ösztöne segítette, hogy fel tudja venni a harcot a xenomorpf ellen.

A szereplők viszonyát folyamatosan befolyásolja a mindent látó és irányító giga-vállalat a Weland-Yutani, ami a későbbi részékben egyre fontosabb szerepet tölt be. (A nyolcadik utas a Halál-ban legtöbbször Brett és Parker értekeznek róluk bővebben és abszolúte negatív felhanggal.) Ridley Scott mindig is úgy vélte, hogy a jövőben az ehhez hasonló mamutcégek fogják irányítani az emberek életét (ez később visszaköszön a másik kultikus science fiction alkotásában is).

A szörnyet folyamatosan vezetik fel, hiszen Dan O'Bannon íróval nagyon helyesen alkalmazták azt az elvet, hogy az ismeretlentől fél legjobban az ember, majd a xenomorpf megjelenése is változik, ahogy kifejlődik megszületése után. Brutális, vérszomjas, alkalmazkodó, kegyelmet nem ismerő, intelligens, magyarán szólva tökéletes gyilkológép. Harca az erre felkészületlen (hogyan is lehetne felkészülni egy soha nem látott borzalomra?) legénységgel nyomasztó, félelmetes és olykor reménytelen az emberek szempontjából. Ezt elősegíti Jerry Goldsmith egyedi zenéje, mely hagyja, hogy átjárjon minket a borzongás mielőtt megpróbálna megijeszteni bennünket az űr félelmetes fenevadjával.

Az Alien tehát alapfilm, melyben Ridley Scott zseniálisan megálmodott látomásában tökéletesen keresztezte a sci-fi és a horror műfaj elemeit, ridegebben és komorabban, mint bárki más a Világon.

Megosztás a facebookon