Kritika: A holnap határa

Tom Cruisenak jól áll a Halál

A holnap határa (amerikai sci-fi, akciófilm, 2014)
Eredeti cím: Edge of Tomorrow

Rendezte: Doug Liman

Forgatókönyv: Jez Butterworth, John-Henry Butterworth Christopher McQuarrie

Fényképezte: Dion Beebe

Zene: Christophe Beck

Szereplők: Tom Cruise, Emily Blunt, Bill Paxton, Brendan Gleeson, Jeremy Piven

Költségvetés: 180 millió dollár

112 perc

A holnap határánban Tom Cruise bevállalja azt, amit a karrierje során csak kevés esetben, ráadásul nagyon sokszor, és még egész jól is áll neki.

Aki látta a film valamelyik előzetesét, vagy akár plakátját talán már sejtheti miről van szó, és mivel ez a mozi alapkoncepciója nem lehet anélkül kritikát írni róla, hogy elspoilerezném a nyilvánvalót: Tom Cruise MEGHAL, és Tom Cruise újra meghal, és megint, és megint és még nagyon sokszor. Igazából ezzel nem lövök le nagy poént, ugyanis ez hamar kiderült a filmben, utána pedig már magától bonyolódik tovább a cselekmény.

Szukarazaka Hirosi azonos című regényéből készült adaptációban amolyan Idétlen időkigbe oltott Csillagközi inváziót kapunk, sőt az akcióknál mintha 2 kultikus videó játékot is megelevenedni látnánk (Medal of Honor, Halo) a vásznon.
A közeli jövőben egy idegen faj támadja meg a Földet, és főként (hollywoodi filmtől kicsit meglepő módon) európai hadszíntéren száll velük szembe az emberi haderő. Tom Cruise egy gyáva marketinges a katonaságnál, aki valahogy belecsöppen a háború kellős közepébe szimpla közkatonaként. A szerep nagyon jól áll az öregedni úgy néz ki soha nem akaró színésznek, kínos mosolyai pedig itt teljesen helyénvalóak.

Amíg gyáva PR-osból hős gyalogossá válik nagyon izgalmas nézni, elsősorban a vicces és ezáltal könnyed szórakozássá váló halálok miatt. Talán ezek a film legjobb része. A másik pedig az Emily Blunttal való napi évődései. A kiváló és csinos színésznő nem csak azért van Tom Cruise oldalán, hogy a plakátokon veszítsen, itt valóban fontos szerep hárul rá a történet szempontjából is. Érdemes még Bill Paxton is kiemelni, aki a nagyobb frappánsnak hitt beszólásokkal tarkított kemény őrmester szerepében az egyik legcoolabb karakter, ellenben Brendan Gleesonnal, aki egy túl egysíkú katonai tábornokot alakít, ami teljesen elpocsékol egy ilyen kiváló talentumot.

Az akciók elég látványosak és pörgősek, de az egyediség bennük egyenlő a nullával, ezért alig lesz olyan, amire emlékezni fogunk mondjuk 1 hét múlva. A minket megtámadó faj ábrázolásával sem voltam kibékülve, mert, ami egy videó játék esetében teljesen korrekt lenni, itt nekem élettelennek hatott. A mimic-ek elég gagyinak tűnnek, mivel teljes egészében animáltak, ráadásul a mozgásuk is tovább erősíti, hogy még véletlenül sem higgyem el, hogy ezek a lények valóban léteznek a vásznon.

Egy nagy költségvetésű blockbustertől sok mondanivalót nem feltétlen vár el az ember, és nem is nagyon kapunk ilyesmit A holnap határántól, de pár csavarra azért számíthatunk (elvégre nem lehetne egy egész filmet tét nélküli halál-újrakezdésre felhúzni) még, ha ezek elég kiszámíthatóak is a legtöbb esetben.
A végső konklúzió tehát, hogy bár közelébe sem ér a film egy Csillagközi invázió szinthez, ám Tom Cruise-t meghalni látni kifejezetten szórakoztató, a pörgős és látványos partraszállós jelenetekről nem is beszélve.

Értékelés: 10/7