Kritika: Elrabolva 3

Liam Neeson átmegy Szökevénybe

Elrabolva 3 (francia-amerikai akciófilm, 2014)
Eredeti cím: Taken 3

Rendezte: Olivier Megaton

Forgatókönyv: Luc Besson, Robert Mark Kamen

Fényképezte: Eric Kress

Zene: Nathaniel Mechaly

Szereplők: Liam Neeson, Maggie Grace, Forest Whitaker, Famke Janssen, Leland Orser, Dougray Scott

Költségvetés: 50 millió dollár

|108 perc|

Ezúttal nincs európai városlátogatás, most hazai terepen kell Bryan Millsnek megmutatnia, hogy még mindig tökös, és, aki a családjával (vagy ne adj Isten pont vele) szarakodik, annak csúnya világa lesz. Ismét.

A zseniális első epizód után sajnos Luc Besson a folytatásra beültetett a rendezői székbe egy fogyatékost, amit azzal tetézett, hogy a 3. felvonásra egy Parkinson-kóron operatőrt is ültetett Olivier Megaton ölébe.

A film története egyébként hajaz egyébként a legendás A szökevény című filmre, azzal a különbséggel, hogy itt Liam Neeson nem éppen az emberek gyógyításának a mestere, épp ellenkezőleg.
Szóval az észak-ír színész csak úgy vállalta el a 3. részt, ha Bessonék valami újjal rukkolnak elő, ez úgy, ahogy sikerült is nekik, bár azért most sem erőltette meg magát a francia filmmogul.

De egy Elrabolva filmben nem is a történtnek kell a középpontban lennie, hanem az izgalomnak, akcióknak és a hangulatnak és persze a mindenkit ledaráló főhősnek. Utóbbiból szerencsére most sincs hiány.

Neeson most is kreatívan, cselesen és, ha kell brutálisan bánik el mindenkivel, aki az útjában áll, és a nézése még mindig cool, ez nem lehet vita tárgya. Az egyre fásultabb tekintete meg még előny is kifejezetten az előző részek ismeretében.
A családjáért bármire képes Mills most kap a nyakába a jófiúk oldaláról is egy üldözőt, aki majdnem annyira profi, mint a már korábban említett A szökevényben, épp azért a szerepéért Oscart kapó Tommy Lee Jones. Itt ezt a szerepet a szintén Akadémia által kitüntetett rutinos Forest Whitaker játssza, nagyon szimpatikusan.

A legnagyobb hiba a már a kritika elején is említett rendező-operatőr párossal van egyértelműen. Megatonnak fogalma sincs, hogyan kell a tempót folyamatosan feszesen tartani, amit tovább ront, hogy az akciójelenetek szinte mindegyike nézhetetlen, hála a forgatáson vélhetően végig epilepsziás rohamban szenvedő Eric Kress operatőrnek, és persze a vágónak. Az akciókból alig lehet valamit kivenni, annyira remeg a kamera ezerrel ide-oda, és annyira szét vannak vágva, hogy még véletlenül se lássunk semmit normálisan az előttünk zajtó eseményekből.
Viszont a kis térben való közelharcok még mindig szórakoztatóak voltak, ellenben az autós üldözésekkel, amik katasztrofálisak, totálisan követhetetlenek.

Elsősorban ezek miatt a dolgok miatt romlott az Elrabolva mozik színvonala részről részre egyre lejjebb, amit azért Liam Nesson karizmája, az egyre érettebb Meggie Grace látványa és a rosszfiúk különféle lezúzási módja azért nézhetővé tesz, de már semmi nincs az első részben végig uralkodó kiváló hangulatból és feszültségből.

Értékelés: 10/6